Rossz események sorozata
Hogyan került kilátástalan helyzetbe a szenttamási Ifjú család
Hosszú ideje ülök a számítógép előtt, és egyre csak a csodát várom, hátha megtörténik: valahogy maguktól is munkához látnak a billentyűk, hogy írásba foglalják a szenttamási Ifjú család történetét.
A billentyűk nem mozdulnak, nincsenek csodák...
De honnan is kellene kezdeni?
A korlátaimat próbálom levetkőzni
Tóth Eszter szegedi, de Szabadkához kötődő festő alkotása szerepel a Családi Kör címlapján
Tóth Eszterrel Szabadkán találkozom, azt mondja, a kék sáljáról fogom felismerni és arról, hogy laptop lesz nála, táskában. A Családi Kör szerkesztőségébe megküldött önéletrajza alapján tudom, hogy a sálat egy huszonnégy éves lány viseli, azt pedig már Eszter meséli, hogy a számítógépen az elmúlt egy év munkáit tudja megmutatni. Festményekről, rajzokról készült felvételeket, amelyek egyike lapunk aktuális számának borítóján látható.
Messze ringó gyermekkorom
Magyari Klára szabadkai olvasónk mesél egy letűnt világról (2.)
A Magyari család élete Moldvában, a Konstancától 70 km-re levő Barlad városkához közeli birtokon így folytatódott:
– A birtok biztonsága érdekében 20–30 hosszú szőrű kutyát hozattak Angliából. Mi, lányok olyan állatbolondok voltunk, hogy nap mint nap, mielőtt elkezdték volna az esti szolgálatot, az éjjeliőr a kedvünkért beengedte a kutyusokat a házunkba. Amikor az a sok kutya lefeküdt, olyan volt, mintha hosszú, fehér szőrmés szőnyeg borítaná a padlót. A nagybirtokos pedig dalmát kutyát hozatott, abból is a legnagyobbat. Hiába volt neki otthon jó sora, naponta bekéredzkedett hozzánk. Megállt a bejárat előtt, és vastag farkát csóválta úgy, hogy az ajtóhoz ütődjön. A jellegzetes hangra mindjárt kinyitottuk az ajtót és játszottunk vele – folytatja gyermekkora történetét Magyari Klára 86 éves szabadkai olvasónk.
Névrokonom, a vértanú
Családkeresésem felemelő fordulata
Néhány évvel ezelőtt történt, hogy orvosi utasításra Szabadka utcáit róttam, amikor ismerőseim azzal a kérdéssel állítottak meg, hogy van-e, volt-e rokonságom valahol Magyarországon. Merthogy a minap rádiójuk keresőjét csavargatva nevem említésére figyeltek fel, de hamar kiderült, nem rólam van szó, hanem egy katolikus papról, akinek életéről, haláláról számukra ismeretlen egyházi vizsgálat van folyamatban. Otthon életem párja ennél több értesüléssel várt. Ő a tévét böngészve hallotta a Brenner nevet, és figyelte, amit közöltek róla. Így tudta meg, hogy Szentgotthárd egyik templomának káplánját 1957 telén tőrbe csalták, kegyetlenül meggyilkolták, s megkezdődött boldoggá avatásának eljárása. Tudja, hogy engem érdekel, hol élnek névrokonaim, hátha a világ valamely sarkában vérrokonaim is vannak...
